Teaparti

Mezsgye

Az elhagyatott sírkerten, amelyben jársz, sűrű köd ül. Pillanatok alatt elveszik benne a tér és az időérzéked, ahogy a téged meghatározó emlékeid és az is, aki akkor voltál, amikor útnak indultál. Bár elsőre úgy tűnik, egyedül bolyongsz a márványból emelt nyughelyek közt, miközben ránehezedik tüdődre a tejfehér hely dermesztő hidege, figyelő tekintettől kezd bizseregni a nyakszirted.

- Te is meghaltál? – kérdezi valaki többszólamú hangon. Rögvest irányába emeled tekinteted, mire egy kőoroszlánon gubbasztó arcnélkülit pillantasz meg.

- Mi a… Mi történt veled? – rebeged, de válaszul csak egy vállrándításban részesülsz. Nem emlékszik? Gondolod, azonban a bájcsevejt egy csontos kéz fojtón nyakad köré fonódó ujjai szakítják félbe. Bárhogy is próbálsz megszabadulni tőle, kétségbeejtő módon egyre kevesebb ráhatással vagy az eseményekre. Rövidesen elszíneződik az arcod és égetni kezdi belsődet a légszomj, amikoris újdonsült ismerősöd egy kést ránt elő, majd elrugaszkodva lesújt…

- Háháhá… – mélyről feltörő, ördögi kacajra eszmélsz fel lassacskán, ami egyre közelebb ér hozzád és a földről felsegítő megmentődhöz. Most látod csak, hogy barátod hátából tengernyi különböző megjelenésű odadöfött tőr éktelenkedik ki.

- Megmondtam, hogy itt lesz! – folytatja a gonosz hang magabiztosan, melyhez egy magas és széles vállú férfi sziluettje társul. Nyomában kék fényű lámpásokkal felszerelkezett csapat jár, akik egyenesen előttetek állnak meg.

- Te most szépen velünk jössz és csapunk egy hatalmas Teapartit. – kapják fel mellőled a fura alakot, de mielőtt még magadra hagynának, egyikük visszanéz a válla felett.

- Ugye nem akarsz itt maradni?! – a döntés innentől kezdve rajtad áll.

Vendégkönyv




hungarianforum.com